Képpel írt versek

2007. márc. 19. 2007. márc. 19. 10:47, devecserylaszlo, még nincsenek kommentek

Kedves Verskedvelők!

Időörvény című új kötetemből szerepel itt néhány oldal. A kötetben mindegyik vers mellett egy-egy fényképem látható, itt nem szerepel mindegyik. Kellemes böngészést kívánok!

A teljesség kedvéért: ajánlom a könyvet!

Devecsery László

IDŐÖRVÉNY

Képpel írt versek

Krakkó-Barbakán

A szerző fotóival

TÖRTÉNELEM

Tihanyi Apátság

Szakítsuk szét! Ahogy tépett bennünket.

TÖRT: matematikai fogalmaktól függetlenül;

de hányszor!

ÉN: aki részese vagyok. Te is!

ELEM: része valaminek.

Részese akaratlan, része kéretlen.

Tehetetlenül, mert kiszolgáltatottan.

Tört. Tört-én. Én. Én-elem. Tört-én-elem.

Történelem.

Történik: velem! Veletek is!

IDŐTLENÜL

Égkapu.

Tornác. Boltíves.

Hallgatásunk a

mélyülő idő.

Szakad a felhők

könnyű fátyla.

Nincs már időm

a maradásra.

FÉNY-JÁTÉK SZŐLŐLEVÉLEN

Borospohár

Fény fut a fényen,

fény fut az égen:

szőlőlevélen.

Szőlőlevélen,

szőlőlevélen,

fény fut a fényen,

fürt-rejtekében,

érett a szem már,

zöld hűvösében.

Hajlik a hegy most,

fürtjeit bontja,

hullanak fények,

égről a porba.

Hajlik a lány már,

rezdül a melle,

fürtönként hullik

vágyam a csendre.

(Tréfál az ég is,

felhőkkel játszik,

könnyű szellővel

eső cicázik.

Szüret kapuja

tört sugarakból,

ível az égre

szivárvány-napból.)

Csordul a must és

hordók is telnek,

távol-időnek

forrva üzennek.

Alkonyi fény még

szitál az égen,

utolsót játszik

szőlőlevélen.

Szunnyad a hegy már

csend hűvösében...

DRÓT, DRÓT, SZÖGESDRÓT

A felsebzett ég alatt hallgatnak madarak, röptük nehéz,

fullasztó a szag..., ami még az emberből megmaradt...

Szótalanok a szavak, csupán a szemek kérdeznek,

de senki sem felel..

A FÉNY HEGYÉN

A fák hegyén,

az ág egén,

az éj gyepén,

az ég hegyén,

a fák egén,

az ág hegyén,

az éj hegyén,

az ég gyepén,

az éj egén,

az ég hegyén,

a fák gyepén,

az ég egén,

a csillagok

a fák hegyén.

Még van remény,

mert csillagok

a fák hegyén...

Madárfészek

az ág egén,

fényfiókák

az éj gyepén,

és van remény,

mert fényfiókák

az ág hegyén.

HÁRSVILÁG

Leng az illat, átölel,

hozzám hajol, énekel.

csillagfényt szór, jő az éj,

hársvirággal száll a szél.

ESTE

Mint patak a hegyről

suhan már az alkony,

pelyhes sötétséggel

telik meg a balkon.

Miként a gyors eső,

siet most az este,

csillagfény-virágok

hullnak rá a kertre.

TORONYVERS

kelj

fel, tervezz

tornyot! Karcsút,

magasat! Nehogy hasasat!

Rajta a rajtra! Kell

néhány srófolni való,

úgy két és

fél millió.

Vas tö-

ménytelen,

s hogy kész

legyen: festék,

mert rozsdállóak

az esték. S mit

szól a Szajna, ha

rozsda marja partján

a tükörképet. Nem afféle

dísz, meg látvány: belé világító

állvány, s persze lépcső, ha bírja

a légcső, a tüdő, a láb

s az ember, ha felmegy

óriásnak érez- hesse magát.

Eiffel felkelt. Tervezett, rendezett.

Elkészült a torony. Áll és összetart két

és fél

mil- lió

csa- var

évszáza- dokat.

KANTÁTA

A Teremtés tételekben

a Lét egyetlen suhogó

zokogó prelűd

Két kőtáblán kapta Mózes

a Tízparancsolatot

Tíz ágra szétnyílt kezem

őrzi a mindennapot

Kezünk egymásba tört

körmein véreznek

a parancsolatok

Kezek tíz ágú féltésébe

zárom ujjaid

A SÁRKÁNYÖLŐ

A mesék meghaltak.

A sárkányok élnek.

Sárkányvér folyik...

Belőle újabb élet támad.

Ránk tör a rontás...

György-vitéz, merre vagy?

SÁRKÁNYOS

A sárkányok lettek mások,

vagy megváltoztak a mesék?

Számlálom, nem több, egy fejét.

Nem perzsel parádés lánggal,

ünnepel léha tüzekkel,

fénylő szavakat nyújt feléd;

csillogásuk rejt éjszaka,

nappalra nem ébredsz soha...

Lángja, bár megperzselt,

őszinte volt a harc...,

s most nem tudod, újmódi

sárkányokról mit is tarts...

FÉNYMADARAK

Száll az idő...csobban a Szajna,

fénymadaraknak tükre takarja...,

fénymadaraknak fénye a partja.

Száll az idő... az éj már átölel,

száll az idő...csended oly közel...

EGYSZERŰ KÉP-LET

Igen. Én vagyok.

Egyszerű.

Kell egy gép;

és kell egy ember.

Én megálltam, ő lefényképezett.

Egészen hétköznapi.

Ám szemembe szúrt a Nap.

Nem ettől lettem haragosabb.

Nem a tenger - és nem a mocska

bosszantott a puha homokba'...,

hanem a dagály, mely nem akar

szűnni már.

Folyton űzött vizek között rejtőző

kifosztott kagyló-létünkre

ömlik a világ...

Egyszerű kép és egyszerű képlet.

Mögöttem a tenger, s dagály-hordalék

SÓHAJOK

Sóhajok hídja

Az oroszlán szája bezárult.

A vád hamis. Bűnhődsz.

Kit elárultál, az volt bűntelen.

....................................

Júdás gondolát bérel.

Rám néz.

Szeme szenvtelen.

A gondolás énekel.

GOLDONI

Goldoni

Mosolyogsz, mester?

Van miért.

Mi tolladtól kacagunk,

te nagy komédiás.

Lehet, hogy sírni kellene?

Van miért!

VIRÁGJÁTÉKOK

NEFELEJCS

Szirmok: halványkék

ég-cseppjei a

végtelennek, csend

ragyogása a

képzeletnek - és

szavaknak, meg

szerelmeknek...

PIPACSOK

Fátyolszirmok,

akár a tűz

lobogása,

szelíden

suhanó

nyári szélben.

barátkozó

szavak között.

Búzatáblák

bólogatnak,

s üzennek a

nyárba szökő

alkonyatnak.

SZARKALÁB

Szakállas,

bóbitás

madárvirág.

Halk sóhaj,

kék csendben,

kék égben,

éjfélben,

csillagfény

tükrében...

MARGARÉTA

Kezek csendje:

szirom-ölelés.

Fehér ujjak

között sárga Nap.

Te légy a holnap,

s a ma is te vagy...

KANKALIN

Még a szirteken

hó ragyog.

Még az egeken

csillagok.

Még a szavakon

fagy vacog.

Még én is csak

hallgatok.

Már szirmaid

bonthatod,

bár hó ragyog,

bár csillagok,

bár fagy vacog,

bár hallgatok,

már szavakat

bonthatok,

és tevéled

a fény is

felragyog...

HÓVIRÁG

Harangcsendek.

Hószirmok.

Hószavak.

Életre

rejtező,

tavaszra

ébredő,

harangszavak.

TULIPÁN

Kelyhek suttognak,

széllel hajladoznak,

tavaszi harmatban

tenéked susognak.

KULCSVIRÁG I.

Van ami

kinyithatatlan,

van ami

megfoghatatlan.

Illatod mégis

betakar.

Nem rejt már tovább

tél, avar:

tavaszod most már

betakar.

KULCSVIRÁG II.

Te:

tavasznyitogató,

illatbontogató,

színeket pompázó

álomvirág.

CSENDET, HOLTAKAT TEMETNEK

HARANGOZNAK

Utam határtalan: keresem két pont között

a biztos végtelent

Kövek fogságában a csend csobbanásonként

széttörik

Nem-megyek-a-túl-partjára,

nem-ülök-a-ladikjába

Rézgarasért-meg-nem-váltom,

rézgarasom-kilyukasztom

Utam-árát-nem-adhatom,

garasomat-vízbe-dobom

Nem-megyek-a-túl-partjára,

nem-ülök-a-ladikjába

Kövek-közé-voltam-zárva,

nem-mehetek-túl-partjára

-rézgarasom-kilyukasztom-nem-

-adhatom-vízbe-dobom

-meg-nem-váltom

-ladikjába

-túl-partjára

-nem-megyek

-nem-ülök

el/megyek/én/ti/tőletek

innenső/part/utam/fája

legfelsőbbik/ágon/fáznak

egyenes/szálú/csillagok

ágakon/könnyű/szél/inog

letörtek ágak is

eljössz-é a levélágyba

éjszakánként velem hálni

eljössz-é, mint engemet, ha

csontodat t vad szél járja

befogad-é ágyékodnak

langy mohája

fa alatt, zúzott földön

testek leterítve

mégsem-megyek-túl-partjára

A halottakat kiharangozzák, a csendet eltemetik

-nem-ülök-a-ldaikjába,,

nem-megyek-a-túl-partjára

SZÖKÖTT

PRÓFÉTÁK

NEM

ÉNEKELNEK

-nem-adhatom-meg-nem-váltom-

kilyukasztom-vízbe-dobom

utam-árát-garasomat

rézgarasért-rézgarasom

Csendet temetnek,

holtakat harangoznak.

SZÓLOK.

ALKONYAT UTÁN

I.m. Édesapám

Botodra dőlve, hajolsz az időre,

távolba nézel; a konyhai égen

Nap-alkony lobban, és mindennél jobban

fáj a fény, s csónak lesz széked és Kharon

beszállásra int,

mindannyiunkat vár

a túlsó part, megint.

KETTEN...

Édesanyámnak

Ketten: a virágnyi csendben.

Mikor a virág is emlék,

és őszülnek már a kertek...

Emlékszel? Nemrég levelek

hulltak...

Hóharmat szitál, fagy borong,

de énekünk hallgatják még

a karácsonyi angyalok.

FELHŐK MÖGÖTT AZ ANGYAL...

Öreg gesztenyefák övezik hajdan sírdombokkal nyugvó templomod. Szülőfalum csendjét. Múlt-koppanások. Gyermekkor. Zsolozsmák, litániák, roráték... Advent. A várakozás öröme. Advent: a Hargitán. Halkan a szóval! A hógörgeteg ránk zuhanhat. Fojtón ölheti magyarságunk szavát. Csendbe burkol és fagyba borít.

Öreg gesztenyefák. Megpihenek alattatok. Harangszavak.

Esti imára. Templomajtó nyikordul. Belépek harangjaid mozdulatai alatt. Oltárodra gyertyát lobbantok. Áldozati lángot. Az orgonán szellemkéz motoz...

Boldogasszony, Anyánk...

Ének simítja torkomat, s szavak. Boldog asszony. Boldogasszony! Anyánk! Imádkozz érettünk! Fohászkodj velünk! Adj szavakat a szótalanoknak! Édes Hazánkért! Magyarságunkért! Add, hogy megszülessen megnyugvásunk! Add, hogy megszülessen magyarságunk! Hogy egy legyen hitünk és halálunk! Egymásra találjunk! Minden zivatarban, kőomlásban, politikai hazugságban, ebben a megtépett-megtagadott, hűtelen világban.

Mi Atyánk! Miatyánk! Aki a Földön vagy, szenteltessék meg a Te igazságod, jöjjön el a Te földi országod, legyen meg a Te akaratod, itt a Földön, miként a Mennyben is. Mindennapi magyarságunkat add meg nekünk ma, és bocsásd meg az ő vétkeiket, akik hitetlen hittel tagadtak meg Téged, s hiába szólt háromszor a kakas. Porba hulltak Péter intő szavai.

Ők is megbocsátanak? Az ellenük vétkezőknek? Ne vidd őket a kísértésbe, szabadítsd meg világukat a gonosztól, mert Tiéd az ország, de övék a hatalom - és a dicsőség. Hamisra mázolt szavakkal. Ninive. Jónás.

Vétkesek közt cinkos némák.

Jónás a hegyen pihen. Nem hull kénköves eső. Az Úr könyörületes. A próféta hiába vár. Testét hőség perzseli. Nincs menedék a tök levelei alatt. Nem kellett féreg, mely gyökeret pusztít. Terméketlen a föld, növény sem sarjad.

Újkori Ninivék nem emelnek tornyot többé a jövőnek. Jónás átkozódik. Babits meg hallgat.

Szentélyed tömjén-csöndjében ülök, mi Atyánk! Miatyánk, aki a Mennyekben vagy..., szenteltessék meg a szándék, hogy Himnusz-létünk, Szózat-halálunk szavai közt magunkra találjunk. Egymásra leljünk az áldott és átkozott ugarvilágban, amikor sivataggá vált a lélek, s hamis próféták serege homályosítja el a Napot.

Magamra öltöm zarándok-lelkemet. Lépteim a Szentkúthoz[1] vezetnek. Szent kút. Legendát idéz. Szent László hitét, magyarságát. Víz csobban. Belekortyolok. Te fakasztottad. Távol nyugszol - és mégis közel. Hazai föld egyik és másik. Hiába tagadják lator-lelkűek. Sírodból most is kikelhetnél. Tatárhordák dúlnak. Pusztítanak. Lelkeket tépnek.

Csobban a víz. Belekortyolok. Forráshideg. Lehűti felizzó testemet. Jóllehet, sorsod sohasem vezette erre léptedet... Mégis. Mégis éltet: a hit, hogy a vizet Te fakasztottad. Szent kút. Erőd gyógyít. Kehelybe gyűjtöm vized harmatát. Átnyújtom a hitetlen szívűeknek. Arcomba öntik. Meghajolnak a közeli erdő fái.

Zarándokutam visszavisz szülőfalum gesztenyefákkal ölelt templomába. Lobog, lobog a gyertya lángja. Egyetlen fény. Egyetlen ének. Egyetlen szó. Egyetlen haza.

Nincs választásunk. Létünk vagy halálunk. A Semmiben Semmit sem találunk. Ámítások ködében vesztett magyarságunk.

Tagadások hullámai. A kakasokat is megöltétek.

Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem...

Álságosak a számok is. Háromszor? Hányszor-ezerszer? Hány ezerszer? Koponyák hegyén vár már a sok lator. Közülük mennybe mennyi jut? Meg nem tér. Hetykén tagad! Valónál valóbb igazat.

A koronát kitépik István kezéből: hasad a vászon és reped a kárpit, Mária hiába nyújtaná kezét. Boldogasszony! Anyánk! A jászolban felsír a Kisded. Könnycsepp a bölcsek szemében, fázós remegés pásztorok szava.

Felhők mögött a didergő angyal. Békesség. A Földön? Jóakaratú embereknek? Hol vannak? Merre találom őket?

Pusztulás - vagy tíz igaz.

Inkább elmegy,

...és szavaz!

Savaz!

Sebeket éget a fájdalom.

A gyertyafény mégis fellobog. Nem hallgatok. Imára kulcsolt kezem még megremeg. Fázom. Itt belül. Reszketek.

Ki a magyar most? Akit megtagadtatok? Vállamon komor angyalok. Glóriás csendünk egyre nehezül. Szavam falaknak feszül. Nem omlanak.

Jerikó-falak, trombitás igazak. Ezek meg itt merednek előttem. Nekik ütközöm. Csontnál keményebbek.

Kőmíves Kelemen árvája sír. Pusztul magos Déva vára? Hiába-áldozat? Asszonyhamvaid falakkal együtt romlanak...

Teremts újjá bennünket, Uram! Talán az Édenkert nem zárul be mögöttünk többé. Újra, új világra, patyolat-igazságra, hithű magyarságra, mert másként elveszünk.

Inog a törzsünk. Kitépték gyökerünk. Berzsenyi nem foghat tollat. Vész a tiszta erkölcs, s Buda vára. Ám épül és szépül a Bábel, felhőbe tép a torony. Nem a nyelvek, a szavak, a köpönyeget váltó lelkek hamisak. A torony mégis áll. Csákányunk szikrát vet. Csorbul. A hazugság meg sem csikordul.

Uram! Küldd reá villámaidat! Sújtó felleged haragját! Hadd legyen eggyé házam, hazám és otthonom!

Uram! Szülőfalum csendjében, gesztenyefákkal övezett templomod menedékében fohászkodom.

HŰSÉGGEL MEGVERT,

HŰSÉGGEL ÁLDOTT

Sajgó márciusok téptek sebet rajtam,

csikorgó fogakkal mégis hű maradtam.

Sokan voltunk akkor, akik arra vártunk,

kőzápor zúdul ránk, vértanú-halálunk.

Hányszor megpróbáltak, hányszor vasra vertek,

keresztjeink mellé latrokat kerestek.

Lesz-e még harmadnap, lesz-e feltámadás?

Egyetlen életünk örök-nagy számadás.

Hittel, élettel, magánnyal

birokra keltem száz halállal.

Tenéked nem volt hű hited,

hó alatt szunnyadt életed,

magányodat elrabolták

vicsorgó, rabló farkashordák,

te szelíd homlokú Magyarország.

A KÖTETBEN, A VERSEK MELLETT, EZEK A KÉPEK SZEREPELNEK:

Történelem: A TIHANYI APÁTSÁG ALAPÍTÓLEVELE

Időtlenül: FALUMÚZEUM, SZENNA

Fény-játék szőlőlevélen: ARANYHÍD A BALATONON, BOROSPOHÁRRAL

Halálkatedrális: CSONTKÁPOLNA, KUTNÁ HORA, CSEHORSZÁG

Mielőtt...: ZSIDÓTEMETŐ PRÁGÁBAN

Drót, drót, szögesdrót: AUSCHWITZ

A fény hegyén: BALATONI ALKONYAT

Hársvilág: ÁMOR ÉS PSZICHÉ, LOUVRE

Este: GARDA-TÓI ALKONYAT, OLASZORSZÁG

Párizsi találkozás Radnótival: A SAINT-GERMAIN L' AUXERROIS TEMPLOM, PÁRIZS

A faljáró: SZOBOR PÁRIZSBAN, MARCELL AIMÉ FALJÁRÓ C. REGÉNYE ALAPJÁN Toronyvers: AZ EIFFEL-TORONY ÉJSZAKAI FÉNYEI, PÁRIZS

Kantáta: RODIN TITOK CÍMŰ SZOBRA, PÁRIZS, RODIN MÚZEUM

La Piéta di Michelangelo: MICHELANGELO: PIÉTA, RÓMA

A sárkányölő: SZENT GYÖRGY SZOBRA, PRÁGA

Sárkányos: SÁRKÁNYSZOBOR A WAWEL (KIRÁLYI VÁR ALATT, KRAKKÓ, LENGYELORSZÁG

Fénymadarak: ÉJSZAKAI FÉNYEK A SZAJNA FÖLÖTT, PÁRIZS

Kafka: FRANZ KAFKA SZOBRA PRÁGÁBAN

Egyszerű kép-let: A SZERZŐ FÉNYKÉPE AZ ADRIAI-TENGER PARTJÁN, OLASZO.

Kikötőben: JACHTKIKÖTŐ, PORTO SANT MARGARITEN, OLASZORSZÁG

Il Santo: PADOVAI (páduai) SZENT ANTAL SZOBRA, PADOVA, OLASZORSZÁG

Rejtőzik valahol...: JÚLIA HÁZÁNAK ERKÉLYE, VERONA, OLASZORSZÁG

Lesbia elment: CATULLUS SZOBRA SZIRMIONÉBAN, GARDA-TÓ, OLASZORSZÁG

Sóhajok: A SÓHAJOK HÍDJA VELENCÉBEN, OLASZORSZÁG

Goldoni: A NEVES VÍGJÁTÉKÍRÓ SZOBRA VELENCÉBEN

Virágjátékok (kankalin): A SZENT BORBÁLA TEMPLOM GÓTIKUS VIRÁGAI, KUTNÁ HORA, CSEHORSZÁG

A fény mögött: A SZENT VENCEL TEMPLOM RÉSZLETE, PRÁGA, CSEHORSZÁG

A szavak: UOTT.

Tűzhalál: A MÁRTÍR DIÁK EMLÉKMŰVE PRÁGÁBAN, AKI 1968-BAN TILTAKOZÁSUL FELGYÚJTOTTA MAGÁT

Csendet, holtakat...: A BERZSENYI DÁNIEL ÁLTAL ÜLTETETT SZELÍDGESZTENYEFA, NIKLÁN

Alkonyat után: A KÖLTŐ ÉDESAPJÁNAK FIATALKORI KÉPE

Ketten: AZ ALKOTÓ ÉS 86 ÉVES ÉDESANYJA

Felhők mögött az angyal: VASSZILVÁGY TEMPLOMA

A magyar és nemzetközi Ki kicsoda c. lexikonban az alábbiak olvashatók:

Devecsery László, író, költő, rendező

"Vasszilvágy, 1949. november 24. Tinódi-díjas, Nívó-díjas, Szivárvány-díjas. F. m.: Zarándokút (versek, 1989), Karácsony kopogtat (versek, 1990), Szalmaország csodái (foglalkoztató könyv, 1990), A kék pék (verses mese, 1991), Holdének (versek, 1993), Ünnepi ötletek (foglalkoztató könyv, 1995), »Mesélő« irodalmi kislexikon (1998., 2002. 2.kiad.), Hárman egy szoknyában (színpadi játékok, 1999), Ötlettár (foglalkoztató könyv, 1999), Napóraidő (versek, 1999), Felnőttmesék (Ladislas de Secret álnéven, 1999), Elemezzünk együtt! (2000., 2004. 2 kiad.), Ünnepelő (versek, mesék, ünnepek 2000., 2002. 2. kiad., előkészületben a 3. kiad.), Évlépő 2002 (2001). A kék pék meséi (2003) Az elfűrészelt feleség (felnőttmesék, 2003), A két kis pék kalandjai (dramatizált mesék és eredeti mesejátékok, 2003) Egérbolygó (verses mesék, 2003), Betlehemi éjben (versek a télről és a karácsonyról, 2003) Szia, szia jó napot! (gyermekversek, 2005); Mesék a mellényzsebemből (mesék, versek, 2007.), valamint számtalan antológia, magyar irodalom tankönyvek, munkafüzetek.

Diplomát (többek között) az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett. "

(Lábjegyzet a Felhők mögött az angyal című íráshoz:[1] Szülőfalummal, Vasszilvággyal szomszédos község Vát. Ennek a határában található a Szentkút. A legenda szerint a kápolna melletti forrás vízét Szent László fakasztotta.

Néhány könyvem címlapja, egy-két antológiával, s a legújabbak: a Mesék a mellényzsebemből, illetve az Időörvény borítója.